1980

Az új évtized elején innovatív zenekarok garmadája indult hódító útjára, bizonyítási vágytól hajtva és égve a tettvágytól. Ebben az időben a punk már elveszítette varázsát, de zenei hagyatéka egyféle katalizátorként működött tovább, ami óriási hatással volt a heavy metal hangzására, így az egyre keményebb, gyorsabb és vadabb lett, az alaphangzás fokozatosan átalakult és jóval technikásabbá vált. Mivel a mozgalom Angliából indult, az új hullám neve New Wave Of British Heavy Metal (NWOBHM - magyarul a Brit Heavy Metal Új Hulláma) lett. E gyűjtőnév alatt olyan zenekarok jelentették meg lemezeiket, amelyek a régi hard rock/heavy metal örökséget már a korszerű, modernebb formában játszották. Erőteljes riffek és dallamok, zúzósabb gitársound, sodró lendület és dinamika jellemezte az új nótákat, és a friss zenei jellemzők feltűnése villámgyorsan forradalmasította a korosodó régi hangzást. A Saxon két nagylemeze a "Wheels Of Steel" és a "Strong Arm Of The Law", rock and rollos alapokra épülő markáns dallamokat, erőteljes éneket és kidolgozott gitárjátékot mutatott be, a Cirith Ungol "Frost And Fire" albuma pedig valami elemi erővel adagolta a bezordult, doomos metalt. Az énekes extrém hangja különösen nehézzé tette a zene befogadhatóságát, de a sötét és komor hangulat sokakat magával ragadott. A Diamond Head "Lightning To The Nations" ("The White Album" néven is ismert) anyaga, az Angel Witch névadó debütalbuma és a Tygers Of Pan Tang "Wild Cat" műve olyan dalokat rejtett, melyek a következő generációnak is új kiindulópontot jelentettek. Az új hatásokat követve két német banda is elindult a pályán, az Aachenben létrejött Holy Moses (ők egy év múlva már Sabina Classen énekesnőt is bevetették), valamint a Chris Boltendahl dalnok és Peter Masson gitáros által létrehozott Gladbeck-i Grave Digger. A Def Leppard "On Through The Night" bemutatkozó nagylemeze szintén ehhez a vonalhoz tartozott, de inkább dallamos és könnyed hangzásával közelített a siker felé. A Girlschool feltűnése a "Demolition"-nal igazi kuriózumnak számított, ugyanis a bandában kizárólag csajok zúztak, és nem is akárhogyan, még a Motörhead brigáddal is elkövetettek egy közös kislemezt.

Az Iron Maiden is megjelentette bemutatkozó korongját, és az alapító-basszusgitáros Steve Harris vezette csapat magasan kiemelkedett az új vonal bandái közül, profi dalírói képességükkel és egyediségükkel (no meg Eddie-vel a zombimúmiával) üstökösként robbantak be a színtérre. A helyenként galoppozó riffelés, a fogós dallamok, a himnikus énektémák és a Thin Lizzy / Judas Priest által bevezetett ikergitár-játék továbbfejlesztése és alkalmazása, egy mindennél nagyobb új reménységet sejtetett. A "Prowler" és a "Running Free" magával ragadó lendülete, a "Phantom Of The Opera" epikus témái, vagy a "Transsylvania" instrumentális menetelése, már teljesen új elemekből felépített zenét képviselt.

A Judas Priest "British Steel" című lemezén szintén visszaköszönt a modern szemlélet, ezzel a kiváló zeneanyaggal bátran indulhattak az új évtized meghódítására. A "Breaking The Law" csúcshimnusz mellett a "Grinder" és a "Metal Gods" agresszív zúzása, no meg a "United" feszes ritmikája is maradandónak bizonyult. A Motörhead ugyancsak tarolt a szónikus sebességre gyorsult és begorombult "Ace Of Spades"-el, a zenekar abszolút a csúcsra ért, a közönség imádta a lemezt, a címadó dal minden idők legnagyobb ’head himnusza lett, és ezúttal már a hangzás is a topon volt.

A Black Sabbath Dio-val összefogva olyan lemezt tett le az asztalra, mely csak a korai klasszikusokhoz mérhető, zeneiségben talán túl is lépve azokon. A "Heaven And Hell" új szintre emelte az ikonikus bandát, olyan daloknak köszönhetően kerülhettek ismét a csúcsra mint a címadó, a "Neon Knights", a "Children Of the Sea" vagy a "Die Young". Az aranytorkú Dio leénekelte az eget is, a banda epikusabb új stílusa pedig rengeteg zenekarra és alirányzatra lett hatással a következő évtizedekben.

Kortársa a Led Zeppelin sajnos nem volt ilyen szerencsés, a dobosuk John "Bonzo" Bonham meghalt, elvitte az alkohol. Nélküle már nem tudták/akarták folytatni, így a patinás zenekar végleg leállt. A színtérről való visszavonulásuk komoly csapást jelentett, de maradandó műveik stílusa örökre bevésődött a hard rock és heavy metal alaphangzásába. Két évvel később, a korábbi ki nem adott felvételeikből még egy válogatásalbumot állítottak össze, ez lett a "Coda".

Ozzy sem tétlenkedett, talpra állása után munkához látott, és egy rendkívül tehetséges ifjú gitárost vett maga mellé, aki a Quiet Riot bandából igazolt át hozzá. A mindössze huszonnégy éves Randy Rhoads egyedi, a klasszikus zenében gyökerező gitárjátéka, virtuozitása és technikai tudása, no meg jellegzetes, pettyes Flying-V gitárja hamar fogalommá vált. Nem véletlen, hogy az ilyen háttérrel elkészült "Blizzard Of Ozz" lemez tobzódik a kiváló nótákban, csaknem minden dala, köztük az "I Don't Know", a "Crazy Train", a "Goodbye To Romance" vagy a "Mr. Crowley", klasszikusakká váltak az idők folyamán. Ezek a kiemelkedő eredmény Ozzy folyamatos alkoholizálása és drogozása mellett maga volt a csoda.

Az AC/DC-t borzasztó tragédia sújtotta, egy újabb átbulizott éjszaka folyamán az énekes Bon Scott akut alkoholmérgezésben elhunyt. Az egész világ rock rajongói gyászolták és ezrek kísérték utolsó útjára a kivételes énekest. A sorscsapást csak fokozta, hogy a zenekar eddigi karrierje legfontosabb állomásához ért, már csak egy karnyújtásnyira voltak az igazán átütő sikertől. Scott temetésén a gyászoló édesapa próbált lelket önteni a zenészekbe, meggyőzve őket arról, hogy mindenképpen folytatniuk kell. Végül Scott-hoz hasonló hangja miatt a munkás kinézetű Brian Johnsont, a Geordie zenekar énekesét kérték fel. Johnson hétköznapi melós megjelenése és rekedt énekhangja teljesen új egyéniséget képviselt a zenekarban. A vele készült "Back In Black" visszatérő/újrakezdő albumot teljes mértékben Bon Scott emlékének szentelték. Csak úgy sorjáztak rajta a potenciális slágerek, a siker nem is maradt el, a kiadvány minden idők egyik legsikeresebb rocklemeze lett (napjainkra mintegy ötvenmillió példányban kelt el), bebizonyítva, hogy Bon Scott után is tudják folytatni a siker rögös útján.

A Scorpions "Animal Magnetism" lemeze az előző albumon kialakított friss stílust vitte tovább, ismét Michael Schenker nélkül, aki megalakította saját zenekarát, az MSG-t (Michael Schenker Group). Az Accept második lemeze "I'm A Rebel" címmel jött ki, és egy folyamatosan fejlődő zenekart mutatott. Udo Dirkschneider védjegyszerű, ráspolyos hangja tökéletesen illett a sodró lendületű nótákhoz. A Thin Lizzy viszont egy sápadtabb anyaggal jelentkezett, ez volt a "Chinatown". A Whitesnake "Ready An’ Willing" lemezén tovább fejlődött, sok új dolgot kipróbáltak, a csapat szakadatlanul tökéletesítette stílusát. A korong csúcsnótája a "Fool For Your Loving" szédületes sikert aratott, ez a dal lett az zenekar első megaslágere. A szóbeszéd szerint ezt a nótát eredetileg a blues legenda B. B. King részére írták, de jól tették, hogy megtartották maguknak. A stúdióalbum mellett a "Live... In The Heart Of The City" koncertanyagot is piacra dobták, ami Angliában platinalemez lett. A Krokus-ban új énekes, Marc Storace mutatkozott be, és a vele készült "Metal Rendez-vous" című zenemű hatalmas siker lett. Talán nem véletlen, mert dalaikban az AC/DC hatások továbbra is megmaradtak, de ezek mellett a saját stílus kialakítása is töretlenül zajlott, a teljes összkép jóval érettebb hangzásban öltött testet.

Amerikában a KISS "Unmasked" és a Van Halen "Women And Children First" lemeze érdemel említést, oda még nem ért el igazán az új metal hullám szele, főként csak a dallamos és könnyedebb hard rock zenék arattak sikereket. Viszont a háttérben már formálódott az új hangzásokat elindító mozgalom, ennek elhozói közé tartozott az ebben az évben megalakult Exodus, a Metal Church, az Overkill és a Manowar.

Európában viszont az új áramlatok már elindultak, és olyan csúcslemezek készültek el, melyekre alapozva megállíthatatlanul startolt el a nagy heavy metal forradalom.

Értékelés: 
Átlag: 5 (6 szavazat)
Az üres rész kitöltése.