Death Metal

A death (halál) metal egy extrém metalzenei alműfaj, mely a 80-as évek közepén alakult ki az agresszívabb thrash metalból, olyan bandák hatására, mint a Slayer, a Celtic Frost, a Kreator és a Venom. A Possessed és a Death mellett az Obituary, a Carcass, a Deicide és a Morbid Angel tekinthetők a műfaj úttörőinek. A '80-as évek végén és a '90-es évek elején a death metal nagyobb médiafigyelmet kapott, és a műfaj népszerűségének emelkedését olyan lemezkiadók segítették mint a Combat Records, az Earache Records és a Roadrunner Records. Azóta a death metal stílusból rendkívül változatos további alműfajok jöttek létre.

Műfaji jellemzők

A death metal bandák jellemző összetétele a két gitárosból, egy basszusgitárosból, énekesből és dobosból álló brigád. A műfaj szembetűnő stíluselemei: a mélyre hangolt gitárokon játszott erősen torzított és esetenként disszonáns gitárriffek, a palm muting gitártechnika, a tremolo pengetés, a hirtelen tempó- és ütemváltások, a modális és kromatikus skálák alkalmazása, valamint a torokhangú hörgés használata a hagyományos éneklés helyett. Utóbbi a zene erőszakos vagy éppen ominózus hatását hivatott erősíteni. A rendkívül riffközpontú megszólalásban roppant fontos szerep hárul a minőségi dobmunkára is, mely általában gyors, intenzív és technikás, gyakori a blast beat folyamatos használata. A death metal zenészek elvetik a hagyományos verzére és refrénre épülő dalszerkezetet, a dalok sokszor fokozatosan bontakoznak ki egy-egy témából, de jellemzőek a hirtelen tempóváltások és a bonyolult ritmusképletek is.

A svéd és az amerikai iskolán kívül sajátos kisebb színterek is létrejöttek, de hangzásuk egyik irányzathoz sem köthető egyértelműen. Ilyen például a brit death metal ág, melynek számos képviselője részesíti előnyben a középtempós, monoton, és a svéd deathsterekhez képest kevésbé dallamos jegyeket (például Benediction, Bolt Thrower). A német nyelvterületről a thrashes hatású Protector és az indusztriális Morgoth hozható fel példaként, Hollandiában a Pestilence és a Sinister képviselte a stílust, de megemlíthető a lengyel death metal színtér is, ahol az együttesek gyakran az amerikai irányzat brutalitását kombinálják a svédek thrashes hatásaival és hangzásával (Vader, Dies Irae, Hate, újabb Behemoth). Közülük az 1983-ban alakult Olsztyn-i Vader elsőként szerzett nemzetközi elismertséget a vasfüggönyön túli bandák közül, és népszerűsége azóta is töretlen. Hozzájuk hasonlóan az amerikai és a svéd hatások kombinációját alkalmazta a finn Demigod és a Convulse is.

Ének és szövegvilág

A death metal énekes gyakran torokhangú üvöltést, morgást vagy hörgést (halálhörgést) használ. A death metal hörgés (gyakrabban egyszerűen hörgés) egy torokhangú éneklési mód, mely elsősorban a death metal és a grindcore műfajok sajátja, de más metal és hardcore alműfajokban is használják. Nem azonos a sikoltással, a black metalra jellemző károgással, vagy az elektronikus úton betorzított énekhanggal (melyet például az aggrotech műfajban alkalmaznak). Bizarr hangzása remek összhangban áll a death metal sötét, borzongató témáival.

Az artikulált hörgés már a 20. század közepétől fellelhető énekhangként a rockzenében. Célja az ominózus, vagy éppen ellenkezőleg, komikus hatás keltése. Az első ilyen dalok a Screamin' Jay Hawkinstól az "I Put a Spell on You" (1956) és a The Who-tól a "Boris the Spider" (1966). A '70-es évek során egyre több rock és punk rock együttes műveiben is feltűnik: így a Pink Floyd egyes dalaiban, vagy éppen Mike Oldfield "Tubular Bells" albumán a "Caveman" című kompozícióban.

A hörgés, mint éneklési stílus kialakulása a 80-as évek közepére, a death metal megjelenésének idejére tehető, melynek korai képviselői a Death és a Possessed zenekarok voltak. A 80-as évek végén a hörgést a Napalm Death és a Cannibal Corpse fejlesztette tovább, így az még mélyebb, agresszívabb és dinamikusabb lett.

Elsajátítására több technika is létezik, de ezek feladata, hogy fokozzák, mintsem hogy létrehozzák a mély hörgő hangot. Ilyen például a szabálytalan, recsegő hangszalagrezgetés (vocal fry), vagy az álhangszalagok használata. A hörgés voltaképpen a sikoltás harmonikus felhangja, és bár hangmagasságában más, ugyanazokat az alapelveket lehet alkalmazni, mint a normális éneklésben.

Bárhogyan is használják, a hörgés hosszú távon károsítja a hangszalagokat, és ez a folyamat egy idő után a beszédképesség elvesztéséhez is vezethet. A különféle éneklési technikák célja, hogy ezt a károsodást csökkentsék, de megakadályozni nem tudják. (Egy holland kórház által készített statisztika szerint a death metal népszerűségével arányosan nőtt a polipban és hangszalag-ödémában kezelt betegek száma.)

A kezdők számára a halálos hörgés elsajátításának másik veszélye lehet, hogy az aktív otthoni gyakorlást a szülők esetleg valamiféle kiadós böfögéseknek hiszik, és a szorgos tanulást, a remélt sikereket, no meg az óhajtott death metal karriert néhány jól irányzott pofonnal törik derékba.

 

 

 

 

 


 

Történelem

Az elnevezés eredete

A legnépszerűbb elmélet szerint a műfaj a Possessed 1984-es demólemezének elnevezéséből, "Death Metal" származik. A lemez címadó dala a banda 1985-ben debütáló "Seven Churches" albumán is megtalálható. A Possessed énekes-basszusgitáros tagja Jeff Becerra azt állítja, hogy 1983-ban egy középiskolai angol óra feladatához találta ki a "Death Metal" kifejezést. A névadás másik lehetséges eredete a "Death Metal" fanzine (rajongói zenei magazin), amit Thomas Fischer, és a Hellhammer (a későbbi Celtic Frost) zenekar tagja Martin Ain indítottak.

Kialakulása és korai története

Az brit (Newcastle) Venom nevű heavy metal banda, 1981-es "Welcome to Hell" albumán olyan új stílusjegyeket mutatott be, melyek később a thrash, a death és a black metal irányzatok alapjai lettek. A sötét és zúzós hangzás, a durva és hátborzongató ének, társítva a sátánista megjelenéssel, jelentős inspirációt jelentett az extrém metal zenekarok számára. Másik nagy hatású csapat az 1981-ben megalakult Slayer volt. Bár zenéjük a thrash vonalat követte, sokkal agresszívabbak voltak mint kortársaik, a Metallica, a Megadeth vagy az Exodus. A brutális sebesség és a hihetetlen technikai tudás párosítva a borzongató dalszövegekkel - melyek az erőszakról, a háborúról és a sátánizmusról szóltak -, a Slayer-t tették a thrash metal műfaj királyává. Az Allmusic véleménye szerint a Slayer "Reign in Blood" lemeze inspirálta az egész death metal műfajt, és óriási hatással bírt a stílus több vezető zenekarára is. Miközben elismert a Slayer műfajra gyakorolt kimagasló hatása, a banda tagjai a Venom, a Motörhead és a korai Exodus korai munkáira tekintenek úgy, mint a saját műveikre legnagyobb befolyással bíró zenei inspirációkra.

A San Francisco-i Possessed 1983-ban alakult meg, és az Allmusic a banda 1985-ben kiadott "Seven Churches" debütalbumát tekinti az összekötő pontnak a thrash és a death metal műfajok között. Habár a Possessed csak két nagylemezt adott ki a megalakulását követő években, a zenei szakújságírók és a metal színtér zenészeinek egyöntetű véleménye az, hogy a zenekar munkái kiemelkedő hatással voltak a fejlődő death metal irányzatra, és többségük szerint a Possessed a legelső death metal banda.

Az Earache Records lemezkiadó véleménye szerint:

Trey Azagthoth gitáros és csapata a Morbid Angel a zenekar indulása utáni fejlődő-formálódó éveiben a Possessed legendás "Seven Churches" lemeze által lefektetett alapokat követte. A '80-as évek közepén-végén a Possessed bárki másnál többet tett a death metal színtér felemelkedése érdekében.

A Possessed felemelkedésével egy időben Floridában megalakult a másik legbefolyásosabb banda a Death. A Death (eredeti nevén Mantas) zenekart 1983-ban alapította Chuck Schuldiner, Kam Lee és Rick Rozz. 1984-ben jelent meg első, "Death by Metal" című demójuk, amit rövid időn belül több demólemez kiadása követett. A felvétel példányai gyorsan szétterjedtek a kereskedők között, ismertté téve a banda nevét. A Death gitáros-énekese az azóta agyrákban elhunyt Schuldiner (R.I.P. 2001) által használt énekstílus nagy újításnak számított a metal mozgalom életében. A sebes "minor-key" gitárriffek és szólók gyors dobolással történő kiegészítése révén létrejött új hangzás kedvező fogadtatásra talált a forgalmazók körében. Eduardo Rivadavia az Allmusic-tól egyenesen a death metal atyjának nevezte Schuldiner-t. Chad Bowar az About.com szerkesztője a banda 1987-en piacra dobott "Scream Bloody Gore" korongját a "thrash metalból származó death metal evolúciójának", a San Francisco Chronicle pedig az "első igazi" death metal lemezként említette.

 

 

 

 

 

 


Növekvő népszerűség

1988-ban és '89-ben számos a műfaj továbbfejlődése szempontjából alapvetőnek számító zeneanyag jelent meg, például: Morbid Angel "Altars Of Madness", Obituary "Slowly We Rot", Atheist "Piece Of Time", Autopsy "Severed Survival", Entombed "But Life Goes On" demó, Bolt Thrower "In Battle There Is No Law!" és "Realm Of Chaos (Slaves To Darkness)", Pestilence "Consuming Impulse". Ettől kezdve - a nagy lóvé reményében - sok floridai deathsterrel (pl.: Obituary, Morbid Angel, Deicide) kötöttek szerződést a "pénzéhes" lemezkiadók. Idővel a floridai death metal bandák befolyásos közösségét a zenei szakma a "floridai death metal" ágként kezdte nevezni. Valamivel később az amerikai színtér is több, jól elkülöníthető alszíntérre oszlott, ezek közül a legjelentősebbé az említett floridai, és a New York-i vált. Az amerikai death metal klasszikusai között említhető a Morbid Angel, a Suffocation, a Deicide, a Nile, az Obituary, a Dying Fetus, az Immolation, a Necrophagia, a Vital Remains, az Incantation, a Malevolent Creation, a Massacre és a Krisiun (brazil).

Svédországban az 1980-as évek végén indult virágzásnak a death metal műfaj olyan úttörő képviselői révén mint a Carnage, a God Macabre, Entombed (korábban Nihilist), a Dismember, a Grave és az Unleashed. Őket követte a Vomitory, a Hypocrisy, a Tiamat és Therion (korai munkái), a blackes Necrophobic, Dissection vagy a God Dethroned, a progresszív Edge Of Sanity és Opeth. A '90-es évek elején ebből a zenei közegből emelkedett ki a dallamosabb "Göteborgi metal" irányzat (nevét a színtér központjáról Gothenburg azaz Göteborg városáról kapta), olyan bandákkal mint a Dark Tranquillity, az At the Gates és az In Flames. A dallamosabb svéd stílusú death metal későbbi kimagasló képviselői közé tartozik az Insomnium, az Arch Enemy, a Kalmah, és az Amon Amarth.

Követve az eredeti death metal újítók által kitaposott ösvényt az évtized végére további új alműfajok jelentek meg. Az angol Napalm Death brigád - akit akkor még egyértelműen a death metal műfajhoz soroltak - 1990-ben jelentette meg "Harmony Corruption" című lemezét. Az album, melyet agresszív, horzsoló és meglehetősen bonyolult gitárriffek, komplex ritmusok és kifinomult hörgő ének - melyet Mark "Barney" Greenway szállított -, valamint szociálisan érzékeny dalszövegek jellemeztek, kiemelkedő szerepet játszott az akkoriban ismertté váló brutális "grindcore" alműfaj stílusjegyeinek meghatározásában. Más zenekarok, például a brit Bolt Thrower és a Carcass, továbbá a New York-i Suffocation is meghatározó módon járultak hozzá a mozgalom elindításához.

A kör a Death, 1991-ben - már modern death metal stílusban - megjelent "Human" című negyedik albumával zárult be. Ez az album ízig-vérig innováció volt. Schuldiner a banda alapítója kitágította a meg nem alkuvó sebesség és virtuozitás határait, ezek mellett a technikás és rendkívül komplikált gitárjátékot összetett elrendezésű és érzelemkeltő gitárszólókkal tette teljessé. További példaként hozható fel a Carcass "Necroticism - Descanting The Insalubrious", a Suffocation "Effigy Of The Forgotten" és az Entombed 1991-es "Clandestine" albuma is. Ezen a ponton már az összes korábban említett zenei komponens részévé váltak: a hirtelen tempó- és ütemváltások, a technikás gitárjáték, a rendszeresen előtörő extrém gyors dobolás, a morbid dalszövegek és a hörgős énekstílus.

Ebben az időben az Earache Records, a Relativity Records és a Roadrunner Records lemezkiadók váltak a műfaj legfontosabb promotálóivá. Közülük az Earache számított az elsőszámú kiadónak, mert a '80-as évek végén és a '90-es években ők jelentették meg a műfaj húzóneveinek albumait, velük szerződött pl. a Carcass, a Napalm Death, a Morbid Angel és az Entombed, de a Roadrunner Records is neves bandákkal állapodott meg, így többek között az Obituary és a Pestilence lemezeit jelenthette meg. Az említetteken kívül később sok egyéb kiadó is megalakult - például a Nuclear Blast, a Century Media és a Peaceville -, és ezek közül némelyik a '90-es évek folyamán más metalzenei műfajok támogatásával ért el komoly sikereket.

A death metal mozgalom 1992 és 1993 körül jutott el népszerűsége csúcsára, és néhány zenekar, közük a Morbid Angel, a Cannibal Corpse és az Obituary már közepes kereskedelmi sikereket tudhatott magáénak. Amellett, hogy a death metal nem egy mainstream műfaj, népszerűségének - több szakaszból álló - lassú növekedéséért a különböző extrém irányzatok közötti - például a norvég black metal és a svéd death metal - erős rivalizálás is felelőssé tehető. Azokban az időkben Fenriz a norvég Darkthrone black metal banda tagja is kinyilvánította: "elegem van az egész death metal színtérből". A death metal színtér a '90-es években diverzifikálódott, és ez a folyamat deathes alműfajok sorát hozta létre, melyek napjainkban is jelentős underground háttérként követik az irányzatot.

 

 

 

 

 


 

Alműfajok

Itt meg kell jegyezni, hogy az említett zenekari példák nem feltétlenül és kizárólag egy bizonyos stílust jellemeznek. Sok együttes kettő vagy akár több műfaji kategóriába is besorolható, és a bandák személyes vélemény vagy értelmezés alapján történő sajátos kategorizálása gyakori viták forrása.

Brutal Death Metal (BDM)
A death metal különösen agresszív változata a brutal death metal (BDM). Megjelenésekor a metal zenei színtér nem igazán fogadta el önálló műfajnak, és az alap death metal irányzattól való elkülönítés még napjainkban is vitatott, annak ellenére, hogy zenei szerkezete és
hangzása alapján jól megkülönböztethető, és a stílus képviselői is külön kategóriába sorolják magukat. A "brutal" jelző a death metal jegyek még drasztikusabb használatára, illetve a dalszövegek gorombább témáira utal. Gyakoribbak a "breakdown", és a "palm-muting" gitártechnika hanglefojtásai, a dob gyorsabb és komplexebb, a hörgő énekhang mélyebb és a végletekig fokozott. A műfajban többnyire rövidebbek a dalok a klasszikus death metalhoz viszonyítva, de ez a kevesebb játékidő is elég a pusztító brutalitás demonstrálásához. Ismertebb zenekar a leegyszerűsített, agresszív szövegeiről híres Cannibal Corpse, de a szélsőségesebb vonalhoz tartozik a Nile, a Dying Fetus, a Disgorge, a Putrid Pile, a Cephalic Impurity, a Deranged, a Relentless, a Beneath, a Cephalotripsy stb.

A brutal death metal elnevezés először a New York-i death metal színtéren megalakuló Suffocation zenei hangzásával kapcsolatban tűnt fel a '80-as évek végén. A banda műveiben a death metal meghatározó ritmikája átalakult (ebben a New York-i hardcore bandák zenei hatásának nagy szerepe volt), és az egész előadásmód komplexebbé, technikásabbá vált. A zene kifinomultabb ütemszerkezetre támaszkodott, a hörgő énekstílus extrém méllyé vált, a blast beat dobtechnika némiképp a háttérbe szorult, ellenben erősödtek a grind hatások, és nagyobb szerepet kaptak a vaskosabb megszólalású gitárriffek. A gyors, daráló szakaszok mellett az ő dalaikban tűntek fel először a cammogó "slam" riffek, melyekben a gyakori "breakdown" törések összetett ritmusváltásokat hoztak magukkal, és ez motívum a későbbi slam death metal alapjellemzője lett. A Suffocation megoldásait követték többek között a Texas-i Devourment és a California-i Deeds of Flesh is. Ezekkel az újításokkal egy komplex, kaotikusan változó, mégis rendületlenül gyors és elnyomó, agresszív stílus jött létre. De a fejlesztés nem állt meg.

Slam Death Metal
A Slam Death Metal (ismert még Slamming Death Metal vagy Slamming Brutal Death Metal néven is), a brutal death metal továbbfejlesztett változata. Nem igazán ismert el önálló műfajként, többnyire egybevonják a BDM stílussal. Míg a brutal death metal inkább a sebességre és az időnként előtörő blast beat rohamokra fókuszál, addig a slam death metal a nagyfokú breakdown ritmustörésekre és a groove-os hangzásra épít. Emellett a teljes megszólalás mélyebb tónusú, lassabb (gyakoriak a lassú vagy középtempós részek), és kevésbé bonyolult mint a BDM műfajban. A stílus első csírái 1991-ben az Internal Bleeding csapat demó munkáiban jelentek meg, de az új hangzás által igényelt új kategória elnevezést még a "Voracious Contempt" című nagylemezük 1995-ös kiadása sem hozta el. A fordulópontot a Devourment '97-ben kiadott három demóalbuma hozta el, az ezeken bemutatott új hangzással kapcsolatban tűnt fel először a "brutal slamming death metal" titulus. Zenéjükben az alap death metal "blast" elemei helyett a "mosh" (slam) részek domináltak, fontosak voltak a groove-os törések és a breakdown hatások meg a kromatikus palm-muting gitártechnika, de sokkal több deathgrind elemmel kombinálva. Ebben a műfajban az énekben használt halálos hörgés változó hangmagasságú előadásmódjával hozzák létre a szinte gargarizáló torokhangot, ami már-már a disznóröfögés szintjét üti meg. A gitárok hangja mélyebbre hangolt, többnyire Drop B, vagy még mélyebb. Különleges effekt a dalokban gyakran feltűnő, szinte sípoló-búgó gitárhang, de a szólók ritkábbak. Dallam vagy nincs, vagy elhanyagolható mértékű. Az Internal Bleeding és a Devourment ezekkel az újító ötletekkel határozták meg a slam death metal íratlan szabályait, melyekbe beletartoznak a hangzás alapelvei, az énekmód feltételei, a dalszerzés princípiumai, és a vizuális esztétika kritériumai. Ezt a vezérfonalat vette fel a Short Bus Pile Up és a Cephalotripsy zenekar is, és érdekes kísérletként az előadásmódba a hip-hop zenei műfaj által inspirált énekritmusú, de extrém-mély és szinte érthetetlen hörgő éneket integráltak. A hip-hop/rap zene vokális ritmikáján kívül, a hip-hop drumbeats dobütem is feltűnt a slam death metal hangzásában. Ez teljes káoszt és keveredést okozott a metalrajongók körében, és sokszor keverték össze a Nu-Metal műfajjal a szaggatott atonális (hangnem nélküli) riffek és a rap ritmuselemek miatt, vagy a deathcore stílussal a hörgős ének és a breakdown ritmusképletek miatt, annak ellenére, hogy a slam death metal kevesebb ütemtörést alkalmaz, bár a lassabb groove-os megközelítés talán hasonló érzést kelt.

New York, Texas, és Moszkva számít a három legnagyobb slam death metal színtérnek. A műfaj néhány képviselője: Gorevent, Vulvectomy, Soils of Fate, Abominable Putridity, Vomit The Soul, Waking The Cadaver.

 

 

 

 

 


 

Melodic Death Metal (Melodeath - MDM):

A melodic death metal előfutárának egyértelműen a skandináv death metal irányzat tekinthető. A melodic death metal vagy más néven melodeath műfaj, a death metal stílus alapelemeit ötvözi a heavy metal műfaj különböző, dallamosabb irányzatainak jegyeivel. Ellentétben a legtöbb death metal változattal, a melodeath inkább az üvöltő éneklést favorizálja a hörgővel szemben, továbbá lassabb tempó, sokkal több dallamos rész és ritkábban a tiszta éneklés jellemzi. Bizonyos források az angol Carcass 1993-as "Heartwork" lemezét jelölik meg az első melodic death metal albumnak, bár többnyire az In Flames, a Dark Tranquillity és az At the Gates svéd bandákat nevezik a műfaj és a göteborgi hangzás úttörőinek. Részletes ismertető: Death Metal - Melodic.

Technical/Progressive Death Metal:

A death metal egy vadhajtásaként alakult ki a '90-es évek elején a technikás, sajátos dalszerkezetekkel és számos más műfaji hatást (progresszív rock, jazz stb.) magába olvasztó progresszív death metal. A technical death metal és a progressive death metal elnevezések alá olyan zenekarok sorolják magukat, akik ezekkel a jelzőkkel zenéjük összetettségét kívánják kifejezni. A stílus meghatározó jellemzői a dinamikus dalstruktúrák, a szokatlan időzítések, az atípusos ritmusok, a megszokottól eltérő harmóniák és dallamok. A technical- vagy progressive death metal hangzásában progressive rock, jazz vagy klasszikus zenei elemek is felfedezhetők. Annak ellenére, hogy a "technical" jelzőt többnyire azoknál a bandáknál alkalmazzák, melyek műveinek középpontjában a sebesség és az extremitás komplexitása áll, a progressive és a technical irányzatokat csak egy vékony határvonal választja el egymástól. A "tech death" és a "prog death" rövidítéseket előszeretettel használja a Cryptopsy, az Edge of Sanity, az Opeth, az Origin és a Sadist. A Cynic, az Atheist, a Pestilence és a Gorguts számait, jazz-befolyásolt death metalként említik. A Necrophagist és a Spawn of Possession a death metalt klasszikus zenei dallamokkal ötvözik, és utolsó éveiben a death metal egyik úttörőjének számító Death zenekar is progresszívabb irányba finomította stílusát. A lengyel Decapitated pedig azzal szerzett hírnevet, hogy Európa "modern technical death metal" irányzatának egyik első képviselője lett. Részletes ismertető: Death Metal - Technical.

Deathcore:

A deathcore a death metal, a metalcore és alkalmanként a hardcore punk zenei világát és műfaji jellemzőit ötvözi. Ennek lényegét a mélyebb tónusúra hangolt gitárokon megszólaltatott death metal és dallamos metalcore riffek használata, a tremolo pengetési módszer, a death metal gyors dobtechnikáinak alkalmazása (elsősorban blast beat), az erőteljes breakdown-ok és a sikoltós/hörgős énekstílusok adják.

A deathcore kifejezést először a New York-i hardcore punk zenekar N.Y.C. Mayhem zenei stílusával kapcsolatban használták. 1996-ban Nick Terry a Terrorizer extrém metal magazin szerkesztője írta, hogy "valószínűleg a deathcore kifejezést olyan zenekarokra használjuk, mint az Earth Crisis", ami szintén egy New York-i hardcore punk banda volt. Ennek ellenére a műfaj alapkövét legtöbbek szerint az Anthagony és a Despised Icon zenekarok tették le, habár a Despised Icon elutasította ezt a megjelölést. A Decibel magazin véleménye szerint a Suffocation zenekar brutal death metal stílusa és zenei hangzásának egyik védjegye a breakdown, a metal zene teljesen új műfajának, a deathcore-nak létrejöttét inspirálta. A metalcore és a death metal hatások kombinációja pl. a Suicide Silence, a Salt The Wound és a Job For A Cowboy korai munkáira volt jellemző.

A deathcore népszerűsége a 2000-es évek végén, különösen 2006-ban és 2007-ben nőtt meg. A műfajt többek között a Suicide Silence, a Bring Me The Horizon (BMTH), a Whitechapel vagy a Carnifex tette ismertté, albumaik a toplistákra is felkerültek. Az idők folyamán a deathcore zenekarok stílusára is hatottak az egyéb metal műfajok, pl. a Falujjah a deathcore, a technical death metal és a black metal elemeit különböző atmoszférikus hatásokkal keverte, míg az Emmure a deathcore és a nu-metal komponenseiből rakta össze zenéjét, ezért sokan az "új Limp Bizkit"-nek nevezték a csapatot.

Death/Doom:

Ez a stílus a doom metal lassú tempójú és melankolikus hangulatú zenéjét keresztezi a death metal mély, torokhangú hörgős énekével és double-basszus dobolásával. Az irányzat az 1980-as évek végén alakult ki és a '90-es években szerzett népszerűséget az Autopsy, a Winter, az Asphyx, a Disembowelment, a Paradise Lost és a My Dying Bride zenekaroknak köszönhetően.

Goregrind és Deathgrind:

Zenei őrlés a javából, mely a grindcore intenzitását, sebességét, és a számok rövidségét ötvözi a death metal összetettségével. Abban különbözik a death metaltól, hogy a gitárszólók még ritkábbak, az üvöltős énektechnika egyértelműen a fő vokális stílus (bár a halálhörgést szintén alkalmazzák, sőt néhány deathgrind zenekar csak a halálhörgést használja), és a dalok általában rövidebbek, jellemzően egy-három perc játékidejűek. A műfaj különbözik a grindcore inkább technikai jellegű megközelítésétől, emellett a hardcore punk befolyása és esztétikája kevésbé nyilvánvaló ebben az irányzatban. Néhány említésre méltó deathgrind zenekar: Brujeria, Cattle Decapitation, Ghoul, Impaled, Aborted, Cephalic Carnage, Terrorizer, Circle of Dead Children, Exhumed.

Death 'n' Roll:

Különleges műfaj, ami a death metal hörgős/morgós énekét, és az erősen torzított és lehangolt gitárral előadott riffjeit a rock and roll zenével kombinálja, és ehhez a klasszikus rock and roll, valamint a '70-es évekre jellemző hard rock és heavy metal elemeit használja fel. Figyelemre méltó példák az Entombed, a The Generals és a Gorefest (későbbi munkái).

Blackened Death Metal:

Az alműfaj jellemzője, hogy egyesíti a death metal és a black metal jellemző vonásait. Példaként többek között a Belphegor, a God Dethroned, a Behemoth, az Akercocke és a Sacramentum említhető.

Egyéb fúziók és alműfajok:

Léteznek a heavy metalnak olyan irányzatai, melyek a death metal és egyéb, nem a metal zenei műfajhoz tartozó stílusok keresztezéséből jöttek létre. Ilyen például a jazz és a death metal fúziója. Példának okáért megemlíthető a kései Pestilence, az Atheist és a Cynic. Az előbbiek odáig mentek, hogy lemezeiken jazz stílusú dobszólókat használnak, míg az utóbbi előszeretettel használja fel a fúziós jazz elemeit. A Nile együttes egyiptomi és közel-keleti motívumokkal színezi, az Alchemist pedig pszichedélia és aboriginal vonásokkal fűszerezi zenéjét, míg a kanadai Gorguts avantgárd zenei elemekkel kísérletezik. Egyes zenekarok mint a Nightfall, a Septic Flesh és az Eternal Tears of Sorrow, billentyűs hangszerek és szimfonikus elemek felhasználásával a szimfonikus és a death metal fúzióját hozták létre, amit "symphonic death metal" műfajnak neveznek.

Értékelés: 
Átlag: 4.9 (24 szavazat)