Avant-Garde / Experimental Metal

Az avant-garde (avantgárd) vagy más néven experimental (kísérleti) metal a heavy metal olyan alműfaja, amely megszólalásában innovatív avantgárd elemeket, széles skálájú kísérleti, nem szokványos, valamint szokatlan hangmintákat és hangokat, sokáig össze nem illőnek hitt dolgokat, eszközöket, formabontó dalszerkezeteket és előadói technikákat vonultat fel. 

Az avant-garde metal zenekarok - szabad utat engedve a szokatlan ötleteiknek - sokféle művészeti megoldást alkalmaznak, emiatt nincs olyan általános kritérium ami pontosan definiálná a műfajt.

Az avant-garde metal kapcsolatban áll a progresszív metal irányzattal, de jóval gyakrabban alkalmaz kísérleti elemeket, míg a progresszív metal jobban fókuszál a hagyományos metal hangszerelésre és a magasabb szintű műszaki összetettségre. Az avant-garde metal zenekarok - megtörve a konvenciókat -, szokatlan hangokat és gyakran új hangzásbeli elemeket használnak, ehhez különféle korok, stílusok és zenei irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazzák, emellett a műfaj dalszövegei és vizuális kifejezésmódja is igen eklektikus. Kijelenthető, hogy ez a legnehezebben meghatározható metal műfaj, mivel zenei stílusok széles tartományát integrálja magába. Ezek közé tartozik például a progresszív rock és jazz, egyesítve olyan extrém irányzatokkal mint a black vagy a death metal, gyakran kiegészítve szokatlan effektekkel, amivel a zenészek különleges, atmoszférikus hangulatot képesek teremteni. Lényegében az egyediségét a változásban kiélő irányzat.

Általában az avant-garde metal bandák más zenei műfaj alá is besorolhatók, mint például az extreme (extrém) metal, amely a zenekarok széles spektrumát fedi le. Az experimental metalt gyakran nevezik "atmospheric" (atmoszférikus) metalnak is.

A metal közösség részéről még mindig nem teljesen elfogadott az "avant-garde" kifejezés használata, azonban az előadóművészek és a rajongótábor abban a lényeges dologban egyetért, hogy a többi műfajjal ellentétben ebben az irányzatban még a zeneesztétikai és előadásmódbeli megközelítés sem egységes.

Az avant-garde metal csoportok gyakran kapcsolódnak szélsőségesebb/extrémebb színterekhez (gyakran black metal), pl. ilyen a '94-ben összeállt francia Blut Aus Nord, a '98-as Deathspell Omega, vagy a 2000-ben megalakult amerikai Nachtmystium is. A zenekarok közül sokan tradicionális black metal bandaként indultak, de később olyan avant-garde műfajra jellemző eszközök használatával éltek, mint a szintetizátor, nagyon ritkán női énekes stb., vagy egyéb olyan elemekkel operáltak, melyek távol állnak az "igazi" black metal műfajtól. Habár a bandák egy részének még mindig van némi orientációja a black metal felé, az avant-garde jellemzőit bármely egyéb metal műfajban lehet alkalmazni.

Az Actrurus (1987), a Divina Enima (1998), a Fantômas (1998), a Maudlin of the Well (1996) és az egyéb zenei műfajokban is tevékenykedő Melvins (1983), kiváló példák az avang-garde irányzat bemutatására, mivel stílusuk egymástól is és minden egyéb műfajtól eltérő. Például az In The Woods..., az Arcturus és a Fantômas gyökerei a távoli black metalhoz vezethetők vissza, de időnként dallamos, néha operai, időnként indusztriális motívumokat is használnak, és dalaikat extrém zenei koncepciókkal, furcsa énekstílussal, különös start/stop riffekkel és ritmusokkal adják elő. De ha ennek ellenére még sincs bennük semmi közös - kivéve az alap metal jellemzőket -, akkor mi az a kapcsolat, ami alapján az avant-garde műfajhoz sorolják őket?

A zenei stílus változatossága miatt az avant-garde metalt nem lehet úgy kezelni mint a black, death, doom, thrash stb. metal műfajokat. Azok az irányzatok közös esztétikai vagy ideológiai gyökerekkel rendelkeznek, és a közös vonások egy közös nemzettséggé egyesítik a különböző csoportokat. Az avant-garde metalban - legyen az sikeres, vagy gyengébben szereplő banda -, nagyon ritka vagy egyáltalán nincs közös ideológia. Minden zenekart eseti alapon, önállóan kell értékelni, mivel nagyfokú különbözőségeik miatt nem lehet őket egységes szempontok alapján megítélni.

A bandáról bandára változó esztétikai sokszínűség ellenére van néhány közös technikai jellemző és felismerhető vonás, melyek segítségével az adott zenekar az avant-garde műfaj alá sorolható.

Néhány ezek közül:

  • az új hangok és hangzások folyamatos keresése
  • a hagyományostól eltérő zenei struktúrák és elrendezések használata
  • zenei stílusjegyek átvétele az industrial metal, a kortárs zene, a kísérletezősebb populáris zene és néha a jazz elemeiből
  • a megszokott módoktól eltérő vokális vagy hangszeres technikák
  • szokatlan harmóniák használata (pl.: politonalitás, alacsony frekvenciájú harmóniák, esetenként atonalitás)

Hurrá!, Most úgy érezhetjük, hogy a kisujjunkban van az egész avant-garde metal, az egyezőségeivel és a különbözőségeivel, a hasonlóságaival és az eltéréseivel. De! Egyes bandák még saját magukra sem hasonlítanak! Ha egy rajongó belehallgat valamelyik zenekar albumába, és az a felirat kezd égni az agyában, hogy "Ez rettenetes!", lehet, hogy a banda egy másik albuma lesz élete legnagyobb élménye! Például (de nem a rettenetes meghatározás miatt) a Melvins első nagylemeze még durva, punk befolyásolt iszap-metal volt, míg a második maga volt a lágy, mély-középpontú pszichedélia. A műfajjal kapcsolatban egy dolog tiszta, hogy semmi sem világos.

Különbözőség a progresszív metaltól

Mind az avant-garde metal, mind a progresszív metal olyan műfaj, melyeknek alapeleme a kísérletezés és az új zenei ötletek megvalósítása. Azonban van egy nagy különbség a két forma között. Az egyik legszembetűnőbb eltérés, hogy míg a progresszív metal bandák az új összetett zenei struktúrák és ritmusok kialakítása közben többnyire ragaszkodnak a viszonylag hagyományosnak mondható hangszereléshez, addig az avant-garde zenekarok kísérletezéseiben a szokatlan hangok használata alapvető fontosságú.

Értékelés: 
Átlag: 5 (1 szavazat)