Alternative Metal

Az alternatív metal a heavy metal és alternatív rockzenei stílusok fúziójából jött létre, habár a kezdetekkor az alternatív metal műfaj inkább nonkonformista érzékenységben, mint az azonnal besorolható hangzásvilágában volt egységes. Természetesen a heavy metal volt a műfaj magja, de a zenekarok túlságosan szokatlan és eklektikus elemeket használtak ahhoz, hogy megfeleljenek az underground metal színtér általános elvárásainak. A hallgatók nagy része olyan alternatív beállítottságú rajongókból áll, akik kedvelik a heavy alapokon nyugvó gitárjátékot, de a hangzásvilág kialakítását más megközelítésből várják.

Az egész egy kicsit olyan, mint amikor Józsi bácsinak beígérik, hogyha még egyszer a kocsmába megy, akkor sodrófával fogják otthon várni, és ennek elkerülése érdekében inkább az italboltot választja, azaz megközelítés más, de az irányultság egyértelmű.

Az alternatív metal zenekarok nem alkotnak egységes színteret, tevékenységük közös pontja a kísérletezés és a heavy metal műfaj határainak áttörése, gyakran más zenei stílusok (például: noise rock, funk rock, grunge, art rock, hip-hop, post-punk, indusztriális zene) elemeinek beolvasztásával. A heavy metal korábban csupán a punk rockkal és annak modernebb formájával a hardcore punkkal lépett fúzióra. Előbbi eredményezte a Brit Heavy Metal Új Hullámát (NWOBHM) az 1980-as évek kezdetén, utóbbi pedig a thrash metal eljövetelét ugyanazon évtized közepén. Azonban az évtized vége felé egyes bandák már a rockzenén kívül eső műfajokban is keresték a lehetséges kapcsolódási pontokat, és a műfaj lassú fejlődésnek indult.

A '80-as évek végén éledező irányzat eleinte nem keltett túl nagy feltűnést, hirtelen megerősödését az akkoriban a színteret uraló glam metal és thrash metal műfajok hanyatlása segítette elő. Az új stílus felvirágzása fontos dolognak számított, hiszen abban az időben az agresszívabb, szélsőségesebb műfajok (black metal, death metal) is kezdték megszilárdítani helyüket a metal színtéren. Az "agyasabb" muzsikára és a metal megújulására vágyó rajongók megváltásként fogadták a zene újszerű megszólalását. Az alternatív zenei mozgalom népszerűségének csúcsát az 1990-es évek közepén érte el. A grunge műfaj megjelenésével érkező új hangzásvilág további lökést adott az alternatív metal széleskörű elterjedésének, így a '90-es években az egyik legnépszerűbb heavy metal műfajjá vált. Az első "alter" zenekarok a heavy metal és olyan egyéb irányzatok koncepcióit ötvözték mint a prog-rock (Jane Addiction, Primus), a garázs-punk (Soundgarden, Corrosion of Conformity), a noise-rock (The Jesus Lizard, Helmet), a funk (Faith No More, Living Colour), a rap (Faith No More, Biohazard), az industrial (Ministry, Nine Inch Nails), a pszichedélia (Soundgarden, Monster Magnet), de más "világzenei" elemek is befogadásra kerültek (pl. kései Sepultura).

A fekete zenék - mint a rap és a funk - ötvözése a metal súlyosságával, további alternatív ösvényt kínált egy rakás bandának. Furcsa módon San Francisco a thrash metalhoz hasonlóan a funk metal szülőhelyének is tekinthető, hiszen olyan úttörő zenekarok indultak innen, mint a Primus (1984), a Faith No More (1979) vagy a Mordred (1984). Később a basszusjátékra épülő funk mellé jazz, punk rock és hardcore elemek is keveredtek, amiből igazán színes zenei egyveleget produkált a mozgalom. Erre a Primus mellett az egykori Black Flag csapat frontembere (Henry Rollins) által alapította Rollins Band a legjobb példa.

Az alternatív metal másik erőssége a funkkal rokon rap metal vonal volt. Itt mindenekelőtt a Rage Against The Machine (1991) nevét kell megemlíteni, de a Stuck Mojo (1989), vagy a rapper Ice-T metal bandájaként ismert Body Count (1990) is megtette a magáét. Az alternatív metal harmadik ágát az olyan Seattle-i csapatok jelentették mint a Soundgarden (1984) és az Alice In Chains (1987), akik a metal felől érkeztek a grunge színpadára.

Ez nem volt még igazi alternatív metal színtér, csak épp ezek a zenekarok az átlagnál nyitottabbak voltak a kísérletezésre, és készen álltak a különféle stílusok befogadására, átformálására, valami új és szokatlan zenei élmény megalkotásának érdekében. Az ekkortájt induló a Lollapalooza turné hatalmas esélyt adott ezeknek a bandáknak, a koncertkörút segítségével sikerült kitörniük a névtelenségből, és szélesebb tömegeket szólíthattam meg innovatív zenéjükkel. (Az Egyesült Államokat 1991 és 1997 között minden évben körbejáró Lollapalooza utazó fesztivál volt az "alternatív éra" legnagyobb zenei seregszemléje, melyet Perry Farrell - az alternatív rock nagyágyú Jane’s Addicition zenekar énekese - szervezett, és ahol punk, grunge, rock és hip-hop produkciók egyaránt szerepeltek.) Ők alkották az alt-metal új hullámát, ami '93-'94 környékén robbant be igazán a köztudatba, középpontjában a Rage Against The Machine és a Korn (1993) rap-metal fúziójával, a Tool (1990) kísérletezős és disszonáns stílusával, a White Zombie (1985) fantázia szövegeivel, és a Trent Reznor instrumentalista által alapított Nine Inch Nails (1988) indusztriális hangzásával. A '90-es évek végéig, ezek a bandák válnak az alternatív műfaj formáját legerősebb módon befolyásoló erőknek, de ide sorolható a Pantera (1981) is, hiszen súlyos, "szétolvadt" gitárriffjeik úgy hangzottak, mint addig senki másé a thrash/groove színtéren. A '90-es évek második felében az alternatív metal zenekarok többnyire a thrash, a rap, az industrial, a hardcore punk, és a grunge egyfajta "egyszerűsített" kombinációját játszották. Valamivel később a White Zombie, a Ministry (1981) és Marilyn Manson performanszai már az elektro korszak eljövetelét jelezték.

Ez az új hangzás több volt mint a refrének és az emlékezetes gitárriffek tisztára csiszolt dallama és intenzív agressziója. Céljaik eléréséhez jobban kihasználták a produkciós irodák nyújtotta lehetőségeket, valamint nagyobb mértékben alapoztak a rajongók kamaszos-macsós érzelmeire - mely a metal üzlet régóta ismert fogása volt -, és ezekkel az eszközökkel elképesztő kereskedelmi sikereket értek el. A Korn, Marilyn Manson, és a Limp Bizkit (1994) voltak az új mozgalom legnagyobb sztárjai - kiknek stílusát néha aggro-metal, nu-metal, vagy (helytelenül) hardcore műfajnak nevezték -, és az évtized végére a glam metal '80-as évekbeli megfékezhetetlen burjánzásához hasonlóan hihetetlen mennyiségű zenekar alakult meg és tűnt fel az alter színtéren. (Az említett glam párhuzam kissé ironikus, mivel az alternatív metal képviselői hevesen elutasítják a glam metal attitűdjeit.)

Értékelés: 
Átlag: 5 (3 szavazat)
Az üres rész kitöltése.