2002

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

 Az év egyik várt albuma King Diamond Abigail II.-The Revenge albuma lett, mely a legklasszikusabb King album folytatása lett, nem is okozva csalódást a rajongóknak a komplex és hátborzongató művel. AkárcsakDio új albuma, a gyökerekhez tényleg visszatérő, már címében is sokatmondó Killing The Dragon. A szintén rég várt Manowar lemezen a megszokott sémák mellett egy operaátirat, és pár amerikai hazafias dal feldolgozása is helyet kapott, de a Warriors Of The World nemcsak ezek miatt lett jó. A Blind Guardian A Night At The Opera lemezén minden eddiginél komplexebb irányba fordult, és ez sok régi rajongó gyomrát megfeküdte már, kivált a banda dobosa is, hogy új bandájában a régi Guardian stílusát folytassa. A Symphony X szintén nagyon progresszíven folytatta az Odyssey albumon, a Rage pedig hozta a tőlük várhatót az Unity-n. Yngwie Malmsteen Attack albuma jobb lett egy fokkal az elődjénél, de sokat nem jelentett már, akárcsak az újjáalakult Stormwitch visszatérő korongja, a Dance With The Witches. A Motörhead egy némileg dallamosabb lemezzel, a Hammered-el folytatta, és a W.A.S.P. is hozta az éves albumát a Dying For The World-al. A Rhapsody elérkezett folytatásos fantasy történetének befejező részéhez, és a Power Of The Dragonflame valamivel keményebben zárta ezt az eposzt, abszolút kiváló minőségben. Luca Turillinek még futotta az erejéből második szólólemezének megjelentetésére is, a Prophecy Of The Last Eclipse-n némi sci-fi hangulattal, elektronikus megoldásokkal keverte a jól ismert szimfonikus stílust. A Hammerfall lassan középtempóba váltott a speed-ből, de az Accept-es kórusok, és az ütős riffek most is remek dalokká álltak össze a Crimson Thunder-en. A Scanner -talán a Nightwish sikerein felbuzdulva- Lisa Croft énekesnővel karöltve készítette el a szimfonikus beütésű Scantropolis albumot, ami ugyan nem lett rossz, de ez a hangzás már nagyon eltért az Scanner eredeti zenei irányától. Ez a tény nagyon megosztotta a rajongókat, később már nem is igen lehetett hallani a zenekarról. Az Avantasia - The Metal Opera Part II.-n ismét nagyot alkotott Tobias Sammeth, a sok vendéggel előadott metal opera igazi csemegeként vonult be a metal történelembe. Halford nagy reménnyel várt új albuma, a Crucible azonban hatalmas csalódás lett, csak nyomokban volt jelen az előző lemez zsenialitása. A Nightwish férfi énekkel is dúsított Century Child-je ismét remekül sikerült, még az Operaház fantomjának híres betétjét is feldolgozták. Egyre nagyobb sikereiket abszolút megérdemelték. A Dream Theater kísérletezős irányba fordult a Six Degrees Of Inner Turbulence-n, de most is a lehető legkiválóbb minőségben. A Running Wild egy hosszú, és jól összerakott nagylemezzel hozta a formáját, a The Brotherhood-on minden ott van, ami jó bennük. U.D.O. is minőséget produkált a Man And Machine-n, akárcsak a Pretty Maids a Planet Panic-on. A Brainstorm Soul Temptation, és az Annihilator Waking The Fury albumai említendők még meg, mint korrekt alkotások. A heavy/power metal világban minden zakatolt tehát tovább, még kitartott a lendület.

Black metal színtéren uborkaszezon volt, lecsengett már a nagy black hullám, és csak a legkiválóbbak, a legeredetibbek maradtak meg. A Cradle Of Filth első black metal zenekarként került multikiadóhoz, a Sony Musichoz. A Damnation And A Day keményebb lett elődjénél, kevésbé fogós, és ez a nagy kiadó ellenére is meglátszott a példányszámokon. Hamarosan lapátra is kerültek. Az Immortal Sons Of Northern Darkness albuma még thrashesebb és kidolgozottabb lett, sajnos azonban ők nemsokára feloszlatták magukat. A Satyricon Volcano albumán elődje vonalát tökéletesítette tovább, némileg lelassultabb formában. A Bathory pedig engedve a rajongói kéréseknek, egy tisztán viking albumot adott ki Nordland I. címmel, melyen Quorthon ismét a régi fényében tündökölt.

A gothic/doom/death metal szintén túljutott delelőjén, ám még mindig remek albumok jelentek meg, a legnagyobbaktól főleg. A Tiamat egy roppant egyszerű, de annál inkább ötletes albumot hozott össze, és a Judas Christ jól sikerült dalai taroltak a színtéren. A Paradise Lost Symbol Of Life anyaga még zúzósabb lett, úgy hogy megtartották a modern vívmányaikat. Na és persze a remek dalírói képességet. A Sentenced elment HIM szerű irányba még inkább, azonban a dalok most is remekül sikerültek a The Cold White Light-on. A Lake Of Tears már csak kiadói kötelezettségből csinálta meg a The Neonai-t, utána feloszlatták magukat a kiadó bénázása miatt. A Theatre Of Tragedy egy teljességgel modern, mechanikus alapokra épülő metal albumot hozott össze, azonban a The Assembly valamiért furamód mégis működött.

A göteborgi vonal üdvöskéi most is egyszerre jelentettek meg új albumot. Az In Flames Reroute To Remains albumán még modernebb, talán méginkább nu metalos irányba fordult, de ez is remekül állt nekik. A Dark Tranquillity a Damage Done albumon visszatért a korábbi zúzósabb, riffelősebb vonalhoz, de maradt a dallamokból is. Lassan Amerikában is kialakult hangzásuknak egy ottani megfelelője, melyben a dallamos death stílusjegyeket hardcore és thrash, modern metal elemekkel vegyítették. Ennek az új irányzatnak a neve hamarosan "Metalcore" lett, és az évtized egyik legfontosabb metal műfajává vált. A Shadows Fall The Art Of Balance, és a Killswitch Engage Alive Or Just Breathing albumai már ebben a stílusban íródtak.

Visszatért a Down is egy új albummal, a pszichedelikus, kísérletezős A Bustle In Your Hedgerow-al. A Meshuggah Nothing albumukon még súlyosabbak, még lassabbak, és még elvontabbak lettek, sok régi rajongó gyomrát meg is feküdte az anyag. A Soulfly folytatta harmadik albumán is a megkezdett utat, a Soilwork pedig újabb mesterművet alkotott egyre jobban kiforrott modern, metalcore közeli stílusában Natural Born Chaos címmel. Thrash metal műfajban még a német Dew-Scented Inwards albuma érdemel említést, mely a korai Slayer stílusában és energiájával robbantott nagyot. A nu metal színtéren a stílusteremtő Korn Untouchables korongján némileg dallamosabb éneket vetett be, és az album rendkívül sikeres lett. Az Opeth következő lépéseként egy kétrészes műben gondolkodott, melyből az egyiken, a keményebb, durvább dalok, a másikon pedig a merengősebb, akusztikus tételek kaptak helyet. A Deliverance albumon a keményebb számok kaptak helyet, újabb hihetetlen, soha nem hallott megoldásokkal. A Hypocrisy a Catch 22-n modern hangzással és megoldásokkal próbálkozott, nem túl sok sikerrel. A Nile In Their Darkened Shrines albumán tökéletes egyiptomi death metal világát alakítgatta tovább, az Amon Amarth a Versus The World-on ismét kiváló munkát végzett, akárcsak a Cannibal Corpse a Gore Obsessed-en, mely ismételten nagyon brutális mű lett. A svéd Unleashed is visszatért pár év szünet után a rájuk jellemző Hell’s Unleashed lemezzel.

Az új irányzatok erősödése vérfrissítésként jelent meg a metal színtéren, és a modern stílusjegyek új ötletekkel látták el a metal zenei műfaj képviselőit. A jövő felettébb bíztató képet sejtetett.