1982

Az Iron Maiden az előző évi koncertturné során lecserélte korábbi énekesét Paul Dianno-t, mert túlzásba vitte a bulizást, helyette a Samson nevű formáció vokalistáját Bruce Dickinson-t hívták meg a zenekarba. Vele készült el a "The Number Of The Beast", minden idők egyik legjobb heavy metal lemeze. A hangzás és a dalok szerkezete tovább tökéletesedett, és Dickinson magas fekvésű de férfias hangja remekül passzolt a pompás dalokhoz. A címadó szong okkult szövegéért sokan támadták őket, de a "Run To The Hills" megasláger, a "Halloweed Be Thy Name" progresszív szerkezete, vagy a "Children Of The Damned" lírai hangulata megadta a kegyelemdöfést a világ metal rajongóinak. A borító is zseniális lett, Eddie bábfiguraként táncoltatja a Sátánt, aki maga is táncoltat egy kisméretű Eddie-t. (A borítógrafika és a lemez címének hallatán Amerikában sátánizmussal vádolták a zenekart.) Ezzel az albummal a banda az élbolyba került, állhatatos munkájukkal örökre bevésték nevüket a metalzene nagylexikonjába.

A Judas Priest vette a rajongóktól érkező vészjelzést, és következő lemezén ismét bekeményített, de a zenészek nem feledkeztek meg a dallamos nótákról sem. A nagy hatású "Screaming For Vengeance" elképesztően népszerű lett, hála a "You’ve Got Another Think Comin’" dalnak. Azonban az "Electric Eye", és a címadó dal gyorsabb, keményebb stílusa dominált igazán a lemezen. A Motörhead "Iron Fist" korongja is remek lett, mégis sokan kritizálták, elsősorban a csapnivaló hangzása miatt. A címadó így is klasszikussá vált. A zenekar gitárosa, Eddie "Fast" Clarke mégis a kiválás mellett döntött, ugyanis nem nézte jó szemmel a zenekar különböző női előadókkal való együttműködését.

A Black Sabbath koncertlemeze a "Live Evil" utómunkálatai alatt Dio és a többiek összekülönböztek, és az énekes, Vinny Appice a dobossal együtt elhagyta a bandát, majd beindította korábban is tervezett szólózenekarát a Dio-t. (A koncert zenei anyagának keverése közben Iommi és Butler részéről felvetődött egy olyan vád, miszerint Ronnie és Vinny titokban az éneksávokat és a dobokat előtérbe kívánta helyezni. Ez vezetett a konfliktushoz, ráadásul utólag kiderült, hogy nem volt igaz.)

Hatalmas tragédia érte Ozzy-t, ugyanis imádott gitárosa Randy Rhoads egy repülőszerencsétlenségben életét vesztette. Egyik legtehetségesebb zenészét és legnagyobb reménységét veszítette el a metal színtér. Ozzy testvéreként szerette zenésztársát és Rhandy elvesztése hatalmas űrt hagyott lelkében. Sokan mondták akkoriban, hogy Ozzy már soha nem lesz ugyanolyan Rhandy nélkül. Brad Gillis érkezett a helyére, és ő játszik a "Talk Of The Devil" dupla koncertlemezen, melyen csak régi Black Sabbath dalok hangzanak el. (A dupla album Amerikában "Speak Of The Devil" címen jelent meg.)

Angliában adta ki bemutatkozó lemezét a New York-i Manowar, amit egy korábbi Black Sabbath technikus, Joey DeMaio alapított. Tervei szerint epikus és hősies hangvételű, a himnikus témákat a kemény zenékkel keverő zenekart szeretett volna alapítani, és a "Battle Hymn" albumon meg is valósította elképzelését, ugyanis a címadó dal, vagy a "Dark Avenger", melyben a híres Orson Welles volt a narrátor, tökéletesen megfelelt ezeknek a kitételeknek.

A Venom hatalmas lelkesedéssel állt neki új hangzóanyaga elkészítéséhez és abszolút nem foglalkoztak a zenekart érő kritikákkal. Szerencsére! A "Black Metal" névre keresztelt lemezük hatalmas inspirációt jelentett a metal szcéna zenészei számára, stílusuk jó néhány későbbi metalzenei irányzat számára jelentett útmutatást, az albumcím pedig egy önálló metal műfaj névadója lett. A kaotikus hangzás némiképp tisztult és a zene hallgathatóbbá vált, de az agresszivitás, és a dalok szokatlanul rideg és sötét hangulata szignifikánsan erősödött. Vérfagyasztóan gonosz sátánista szövegek uralták a lemezt, a címadó dal egy féktelen dühkitörés, Cronos őrjöngő énekét villámgyors és zajos gitárzúzás kísérte. A "Buried Alive" lassú, misztikus hangulatával tarolt, a "Countess Bathory" vagy a "Raise The Dead" pedig dühödt tombolásával nyújtott maradandó élményt. A metal underground színterén hatalmas sikerük lett, de a legtöbben még mindig elborzadtak a bandától. (Sajnos én is eladtam a Németországból személyesen hozott Welcome To Hell / Black Metal bakelitlemezeim, és ezt azóta is bánom! Most mekkora relikviák lennének...)

Az Accept, "Restless And Wild" című zeneanyagával igazi remekművet alkotott, tökéletesen kiforrott rajta a banda stílusa. Nyers és vaskos gitárriffek meg dallamos szólók uralták a lemezt, a nyitó "Fast As A Shark" pedig gyors reszelésével és epikus refrénjével egy születendő stílus előfutárává vált. Ez lett később a germán speed metal.

A Scorpions sem tétlenkedett, "Blackout" című nyolcadik lemezük az addigi legjobb lett, csak tökéletes dalok hallhatók rajta. Azonnal ható fülbemászó melódiák, ritmikus gitártextúrák, kifogástalan szólók és Klaus Meine erőteljes tiszta éneke képezte a lemez gerincét. Az elemi erejű címadó "Blackout", vagy a "Dynamite" mellett az érzelmes "No One Like You", és a lírai "When The Smoke Is Going Down" is klassz muzsikának számít. Egy Mat Sinner nevű énekes-basszusgitáros által két éve alapított Sinner nevű formáció "Wild 'n' Evil" címmel hozta ki első hanglemezét, amin tizenegy dallamos hard rock/heavy metal nóta volt hallható.

Dániában egy Mercyful Fate nevű új zenekar kiadta első minialbumát. Az énekes King Diamond, pályája elején gitárosként tevékenykedett, majd hard rock és punk zenekarokban énekelt, de a kemény zenék szeretete saját banda megalapítására sarkallta. Okkult, misztikus és horrorisztikus témákról énekelt, amihez remekül illett riasztó arcfestése, maga a zene pedig elképesztően komplex, de a príma dallamokat sem nélkülöző, kiváló gitárszólókkal dúsan megspékelt ötvözet volt, jó adag eredetiséggel párosítva. Maga King rendkívül magas falzett éneke - ami kiemelkedően széles hangterjedelemről tett tanúbizonyságot -, páratlanul egyedi volt, és a zenekar azonnal beazonosítható védjegyévé vált.

Az elmúlt években feltűnt zenekarok is ontották a lemezeket, közéjük tartozott a Tygers Of Pan Tang, a Raven, a Demon, a Riot, a Girlschool, vagy épp a Manilla Road. Az Anvil "Metal On Metal" albuma méregerős lett és ma már a korszak egyik klasszikusának számít, de akkor még nem tudtak vele kitörni az ismeretlenség homályából. A Diamond Head "Borrowed Time" lemeze semmi különös új dolgot nem mutatott, ezt a korongot továbbra is inkább a hagyományos heavy metal uralta mint a dinamikus NWOBHM, de a kifinomult hangzásvilág és a dallamos vonulatok igazán kellemes benyomást keltettek.

Harsány és mégis dallamos, túlfűtött energiától duzzadó demólemezt adott ki egy elég régóta formálódó csapat, az Exodus. A zenekar felvételein félelmetes speed-es riffeket szállított az alapító Kirk Hammett és gitáros társa Gary Holt. A még kicsit kiforratlan hangzásban már felfedezhető volt a tehetség és az elementáris energia, ami egy elszabadult tehervonat erejével gyalulta le a hallgatókat. A metal műfaj jelentős fellendülése zenekar alapítási hullámot indított el, ebben az évben indult útjára az Artillery, a Death Angel, a Destruction, a Kreator, a D.R.I., a Spinal Tap, a Voivod, a W.A.S.P., és egy Doro Pesch nevű női énekessel a Warlock.

Az újabb tagcseréken és az állandó stílusváltozásokon átesett Rainbow "Straight Between The Eyes" lemeze, kicsit visszakanyarodott a zenekar klasszikus hangzásához, sőt, bizonyos momentumok a Deep Purple anyagaira emlékeztettek. A Whitesnake hozta a formáját "Saint ’an Sinners" korongján, az Aerosmith "Rock In A Hard Place" művével elnyerte az év hard rock előadója díjat, bár Steve Perry az alapító, már korábban kilépett. A siker ellenére még az év vége előtt feloszlottak, a sok indoklás között az egyik, az önpusztító életmód volt. A Van Halen "Diver Down" lemezét azonnal szétkapkodták a rajongók, és 65(!) héten keresztül szerepelt az amerikai album-toplistán. Ez a banda egyre inkább a csúcsra tört. A KISS "Creatures In The Night" albuma szintén nagyon jó lett, ennek ellenére népszerűségük csökkenni látszott, és ezt tetézte az a gond, hogy Ace Frehley gitáros elhagyta a bandát.

A Manowar-ra emlékeztető hangzással, Virgin Steele néven alakult meg egy új formáció. Névadó debütalbumuk még nem kavart nagy port, de zenéjükön érződött, hogy bőven van bennük kraft. Egy Seattle-i banda a Queensrÿche, négy dalt tartalmazó minialbummal indult el a színtéren, az anyagon már fellelhetőek voltak a későbbi idők egyediségének és zsenijének első csírái. A látványos külsőségekre is adó finn Hanoi Rocks, "Oriental Beat" című második albumával tört be a köztudatba, ez az album nyitotta meg a banda számára a nemzetközi ismertség és a hírnév útját. A zeneanyag keverése viszont pocsék lett, a zenekar tagjai dühöngtek is emiatt rendesen, de a hallgatóság így is kedvezően fogadta a hanglemezt. Az igazi nagy bemutatkozás a Twisted Sister zenekaré volt, több demón és kislemezen is túl voltak már, ezért az "Under The Blade" albumon már kiforrott hangzással és tehetséges zenészekkel szembesült a hallgató. Az énekes Dee Snider sokkoló fazonja, az egész csapat hivalkodó öltözködése és sminkelése, már az egyre erősödő glam metal hullám térhódítását mutatta.

Tovább dübörgött a rock!