1978

Ebben az évben több kiváló koncertlemez jelent meg, többek között a Thin Lizzy "Live And Dangerous", a Scorpions "Tokyo Tapes" és az AC/DC "If You Wan’t Blood" albuma külön kiemelendő. Ez utóbbi zenekar "Powerage" címmel egy stúdiólemezt is piacra dobott, csúcsszuper muzsikákkal hozva a szokásos minőséget. Az album egyik dalából kislemezt is készítettek, és a "Rock 'n' Roll Damnation" több európai és tengerentúli toplistára is felkerült.

Feloszlott a Sex Pistols, és annak ellenére, hogy még nagyon ment a punk, érezni lehetett, hogy ez a hullám rövidesen ki fog fulladni. Akárcsak a Black Sabbath, akik némi hallgatás után egy kiábrándító lemezzel jelentkeztek "Never Say Die" címmel. Ez volt a Black Sabbath eddigi mélypontja, Ozzy-val is véglegesen megromlott a zenekar kapcsolata. Viszont két zenekar is elindult a Black Sabbath-i úton, a legendás csapat korai anyagainak legsúlyosabb hangzását felidézve. Ez a lassú és mély tónusú hangzás keltette életre az angliai Brockley-ben a Pagan Altar és a Los Angeles-ben a Saint Vitus zenekarokat, akik a valamivel később induló új metal műfaj, a doom egyik legfontosabb előfutárai lettek.

Az ex-Deep Purple énekes David Coverdale új zenekara a Whitesnake is megjelentette első két lemezét "Trouble" és "Snakebite" címekkel, azonban a blues orientáltságú hard rock dalaikkal még nem arattak túl nagy sikert. A Rainbow viszont továbbhaladt diadalútján, a "Long Live Rock ’n’ Roll" megint csak egy csúcsalkotás lett, és az amerikai toplista 89. helyére kúszott fel. A címadó dal mellett, a "Gates Of Babylon", a "Kill The King" és a lírai "Rainbow Eyes" vált világhírűvé, de az egész album a metal műfaj egyik jelentőségteljes alapvetése. Korábbi anyagaikhoz képest kevesebb progresszív elemet, de több komolyzenei hatást mutattak fel ezen az albumon. Blackmore azonban teljes stílusbeli változást akart, slágeresebb, populárisabb irányba szerette volna terelni zenekara hangzását, Dio fantasy dalszövegei helyett pedig szerelmes lírákat szeretett volna a következő nagylemezre. Úgy érezte, ezekkel a változtatásokkal könnyebben be tudnak törni az amerikai piacra. Dio erre nem volt hajlandó, ezért kilépett a bandából és átigazolt a Black Sabbath-ba.

A Judas Priest két lemezel jelentkezett az év folyamán, de a mennyiség egyáltalán nem ment a minőség rovására. A "Stained Class" nyitódala az "Exciter", egy átkozottul gyors szerzemény lett, előfutára a későbbi speed metal számoknak, de a lágyabb nóták kedvelőiről sem feledkeztek meg, "Beyond The Realms Of Death" címmel egy monumentális lírai dalt is rögzítettek. A zenekar arculata ekkor váltott a sokkal vadabb és modernebb megjelenés felé. Fekete bőrökkel és szegecsekkel, acél láncokkal és egyéb durva kellékekkel egészítették ki a ruhatárukat, ezzel megalkotva a következő évtized alapvető heavy metal divatját. Másik lemezüket a "Killing Machine"-t Amerikában "Hell Bent For Leather" címmel voltak kénytelenek megjelentetni, mert a cenzúra túl brutálisnak, túl hevisnek találta az eredeti elnevezést. Maga az amerikai cím az egyik legjobb számot takarta, aminek színpadi előadása alatt az énekes Rob Halford egy hatalmas Harley Davidson motorral robogott fel a pódiumra. A "Delivering The Goods", a "Take On The World" és a "Running Wild" is kiemelkedő kedvencekké váltak, ez utóbbi dalcímet egy évvel később saját nevének választotta egy három év óta formálódó, akkor még ismeretlen hamburgi zenekar. A négy harcias amazont magába foglaló és tavasszal induló Girlschool csajbanda, "Take It All Away" kislemezével kisebb népszerűségre tett szert, és a rádióban leadott dalaik hallatán Lemmy a Motörhead feje, feltétlenül találkozni akart a lányokkal. Ezzel indult el a két zenekar kapcsolata, és a következő évtől kezdve a Girlschool már a Motörhead-del együtt koncertezett.

Az UFO lemeze "Obsession" néven jött ki, amit még ebben az évben egy kitűnő koncertlemez is követett "Strangers In The Night" címmel. Nem sokkal később Michael Schenker kilépett a bandából, és visszament a testvére mellé a Scorpions-ba.

Amerikában egy új zenekar debütáló lemeze söpört el mindent. A Van Halen névre hallgató formáció bemutatkozó anyagán a gitáros Eddie Van Halen az általa kifejlesztett, merőben új gitárjáték-módszert mutatott be, ami a "tapping" technika (érintőstílus) nevet kapta. Lényege, hogy az egyik kéz a pengetést mellőzve kalapácstechnikával üt a fogólapon, miközben a másik kéz hasonló módon hoz létre dallamokat vagy szólófutamokat. Ezzel a speciális módszerrel gitárosok ezreit inspirálta, és az új metódus őrülten népszerű lett a színtéren. A banda énekese David Lee Roth megjelenésével maga volt a rock szexisten, egykettőre a nők bálványa lett, emellett kiemelkedően jó hangja, színpadi bohóckodásai és akrobatikus mutatványai a zenekar védjegyévé váltak. A Van Halen stílusához közel álló 1977-ben megalakult Dokken, több tagcserét követő végleges felállásával és Don Dokken (Donald Maynard Dokken) énekes vezetésével ebben az évben indult hódító útjára, de a kanadai Hell Razor is ekkor kezdte meg tevékenységét, azonban félelmetesen gyors zenéjüket már Exciter néven ismerhette meg a világ. A KISS nem adott ki sorlemezt, helyette mind a négy tag szólóalbummal jelentkezett, viszont az Y&T új lemeze a "Struck Down" prímán sikerült, akárcsak a Krokus "Painkiller" korongja. Az alakuló bandák között új tehetség is felbukkant, egyelőre csak Japánban aratva sikert, ez volt a California-i Quet Riot.

Egyszóval reményteljes új lemezek sora jelent meg ebben az évben is.