A punk rock az 1970-es évek közepén fejlődött ki, mintegy válaszlépésként a korabeli szociális viszonyokra és egyben a korszak túlzottan elkényelmesedett rock zenéjére, beleértve a heavy metalt is. A heavy metal felvételek eladásai drasztikusan csökkentek az 1970-es évek végén, szemben a punk, a disco és a mainstream rock lemezek mutatóival. Azzal, hogy a nagy lemezkiadók felfigyeltek a punk zenére, a mozgalom energikus hangzása és a "csináld magad" hozzáállás sok új brit heavy metal zenekarnak adott inspirációt, akik aztán ugyanúgy független csatornákon keresztül juttatták el felvételeiket a kis létszámú, de hűséges közönséghez. A brit zenei lapok, mint az NME és a Sounds kezdtek felfigyelni rájuk, és a Sounds szerzője Geoff Barton elkeresztelte a mozgalmat a brit heavy metal új hullámának (NWOBHM - New Wave of British Heavy Metal).
A NWOBHM zenekarok, köztük az Iron Maiden, a Motörhead, a Saxon, a Diamond Head és a Def Leppard új energiát vittek a műfajba. A Judas Priest vezetésével bekeményítették a hangzást, visszavettek a blues elemekből, és a hangsúlyt a mindinkább gyorsuló tempókra helyezték. 1980-ban a NWOBHM betört a mainstream-be, mikor Iron Maiden, Motörhead és Saxon lemezek jutottak a brit listákon a legjobb 10 közé. A következő évben a Motörhead – elsőként a mozgalomból – a brit eladási lista élére került a "No Sleep 'til Hammersmith" lemezzel. Más NWOBHM csapatok, mint a Diamond Head és a Venom, bár kevesebb sikert arattak, de szintén komoly befolyással voltak a metal fejlődésére.
A hetvenes évek végére a metal zenekarok első generációja átengedte a rivaldafényt. A Deep Purple nem sokkal a gitáros Blackmore 1975-ös távozása után feloszlott, és a Led Zeppelin is összepakolt 1980-ban. A Black Sabbath-ot koncerten rendszeresen háttérbe szorította az előzenekaruk, egy Los Angeles-i csapat, a Van Halen. A zenekaralapító gitáros Eddie Van Halen a korszak egyik vezető gitárvirtuóza lett a műfajban. 1978-as bemutatkozó lemezükön az "Eruption" című dalban előadott szólója mérföldkőnek tekinthető. Randy Rhoads és Yngwie J. Malmsteen szintén neves gitárvarázslókká váltak a neoklasszikus metal néven megismert stílus kapcsán. A komolyzenei elemek átvételét még Blackmore és a Scorpions-os Uli Jon Roth kezdték el, amit aztán a következő generáció azzal fejlesztett tovább, hogy alkalmanként nejlon húros klasszikus gitárokat használtak, ahogy például Rhoads a "Dee" című dalban, a korábbi Black Sabbath frontember Ozzy Osbourne első szólólemezén, a "Blizzard of Ozz" (1980) korongon. A '80-as években aztán Steve Vai, és mestere Joe Satriani emelték újabb szintre a virtuóz rockgitározást.
A Van Halen sikereinek hatására, a '70-es évek legvégén és '80-as évek elején növekedésnek indult a metal színtér Dél-Kaliforniában, különösen Los Angelesben. A Sunset Strip (Hollywood) környéki klubokban játszó zenekarokat, mint a Quiet Riot, a Ratt, a Mötley Crüe és a W.A.S.P. az '70-es évek elejének tradicionális heavy metal zenéje ihlette, és emellett átvették az olyan glam rock előadók színpadi megjelenését, mint Alice Cooper vagy a KISS. Ezek a glam metal zenekarok – a hasonló stílusú előadókkal együtt, mint például a New York-i Twisted Sister – komoly erővé váltak a metal műfajban és a rock zene szélesebb rétegeiben egyaránt.
A brit heavy metal új hullámának nyomában és a Judas Priest számára áttörést hozó "British Steel" (1980) album hatására a heavy metal népszerűsége egyre nőtt az 1980-as évek elején. Magyarországon is ebben az időben alakultak meg a nyugatról becsempészett NWOBHM lemezek hatására az első, valóban heavy metalt játszó zenekarok, mint a Stress és a Pokolgép. Egy Judas Priest-tel közös Európa-turnét követően jelent meg a német Accept zenekar "Restless and Wild" (1982) nagylemeze, mely kétségtelenül komoly lökést adott a műfajnak a kontinensen. Az album "Fast as a Shark" című dala jól tükrözi az Accept speed metal törekvéseit. A német színtér zenekarai közül a Running Wild, a Grave Digger, a Helloween és a Rage építettek az Accept gyors tempóira, lerakva ezzel a német speed metal stílus alapjait.
Amerikában sok metal előadó profitált abból, hogy bekerültek az 1981-ben indult Music Television (MTV) műsoraiba. A lemezeladások gyakran szárnyaltak, ha egy zenekar videoklipje bekerült a műsorokba. A "Pyromania" (1983) album klipjei szupersztárrá tették a Def Leppard-ot Amerikában, a Quiet Riot pedig az első hazai (amerikai) heavy metal zenekar lett, akik vezették a Billboard listát a "Metal Health" (1983) lemezzel. Az Államokban a metal növekvő népszerűségének egyik fontos állomása volt az 1983-as "US Festival" Kaliforniában, ahol a háromnapos rendezvény "heavy metal napján" Ozzy Osbourne, a Van Halen, a Mötley Crüe, a Judas Priest és más metal zenekarok fellépése vonzotta a legnagyobb közönséget. 1983 és 1984 között a heavy metal piaci részesedése 8%-ról 20%-ra nőtt az összes eladott lemezt figyelembe véve az USA-ban. A műfaj történéseit követő több fontos szaklap indult abban az időben, köztük a Kerrang! (1981-ben) és a Metal Hammer (1984-ben), valamint temérdek rajongói folyóirat, azaz fanzine. 1985-ben a Billboard magazin jelentette: "A metal kiszélesítette tömegbázisát. A metal zene többé nem a tinédzser fiúk kizárólagos felségterülete. A metal közönsége egyszerre idősebb (főiskolás korú), fiatalabb (kamasz korú) és csajosabb lett".
Az 1980-as évek közepére a glam metal dominált az amerikai listákon, a zenetévében és az arénakoncertek körforgásában. Új zenekarok, köztük a Poison és a Bon Jovi váltak húzónevekké, míg a Mötley Crüe és a Ratt továbbra is sikeresek maradtak. 1987-ben indította el az MTV a Headbanger’s Ball műsort, mely kizárólag heavy metal klipekre koncentrált. A metal tábor azonban tagolódni kezdett a sok underground metal színtér létrejöttével, melyek a jóval extrémebb hangzásokat támogatták és a népszerű stílust "könnyű fémnek" vagy "haj metalnak" csúfolták. Egyetlen zenekar volt, aki a különféle rajongótáborokat meg tudta szólítani: a Guns N’ Roses. Los Angeles-i glam metal kortársaikkal ellentétben ők sokkal nyersebbnek és veszélyesebbnek tűntek. A listavezető "Appetite For Destruction" (1987) megjelenésével újratöltötték és szinte egyedül tartották életben éveken át a Sunset Strip sleaze-színterét. A következő évben a Jane's Addiction ugyanarról a Los Angeles-i hard rock klubszíntérről indult el nagykiadós bemutatkozásával ("Nothing’s Shocking"). A lemez ismertetőjében még így írt a Rolling Stone magazin: "a Jane's Addiction a Led Zeppelin igazi örököse". A csapatot később az elsők között sorolták az alternatív metal trendbe, mely a következő évtizedben lett meghatározó.